„Óvatos duhaj vagyok”

Bunghardt Csaba, vezérigazgató

A Money and More vezérigazgatója korábban az egyik legnagyobb biztosító üzletfejlesztésért felelős ügyvezető igazgatójaként dolgozott. Ám „pénzügyi karrierjének” kezdete sokkal korábbra datálódik, vallja büszkén: a közgáz előtt egy évig pénzes postásként dolgozott, a nyugdíjakat vitte ki.

Tőled függött sok száz ember egzisztenciája…

Pedig néha csak a jó szerencsén múlt, hogy meg is kapták a pénzt a címzettek. Több ízben kiírtam ugyanis az ajtókra, hogy a nyugdíjat ekkor és ekkor hozom. Furcsa mód fel sem merült bennem, hogy ezzel kihívom magam ellen a sorsot és az útonállókat. De szerencsére mindig megúsztam.

Miért, egyébként veszélyesen élsz?

Azt gondolom, hogy nem, inkább óvatos duhaj vagyok. Főleg, mióta megszülettek a gyerekeim. Nem űzök extrém sportokat, és több-kevesebb sikerrel próbálom magamat rászoktatni arra, hogy óvatosabban vezessek. Bár, amikor a második gyerkőcünk jött, ész nélkül rohantam párommal a kórházba, vészjelzővel száguldottam végig a városon vasárnap délután és még így is alig értünk be. A hordágyat is még a kocsiból intéztem, azzal fogadtak a kórház bejáratánál, a parkolást követően pedig éppen akkor értem a szülőszobába, amikor el kellett vágni a köldökzsinórt...

Egyetem után egyenes út vezetett a biztosítási szakmához?

Az egyetemen mindenki bank vagy tőzsde szakirányra ácsingózott. Én nem akartam a tömeggel tartani, úgyhogy inkább aktuárius, azaz biztosításmatematikus lettem, noha az egyetemen pénzügyeket tanultam.

Ez nem az a pörgős szakma...

Hát nem. Nem is klasszikus aktuáriusi feladatokat láttam el első biztosítós éveimben – már a kezdet kezdetén az oktatás és az értékesítés felé kacsintgattam, hamar rákaptam a biztosítási tanácsadókkal és a biztosító külső partnereivel való tárgyalás és az ehhez kötődő sikerek ízére.

Mi vonzott leginkább?

Az, hogy rájöttem, jól tárgyalok, és át tudom vinni, amit szeretnék. Mindig is az motivált, hogy olyan végeredmény szülessen, ami minden fél számára vállalható. Ha valamelyik fél el van nyomva az üzletben, akkor az előbb-utóbb megbosszulja magát, és akkor már nehéz visszafordítani az eseményeket.

Milyen a jó csapatkapitány?

Közhelyes, de az, aki az embert is látja a munkatárs mögött. Nem vagyunk gépek, és nem szabad csak feladatokban gondolkodnunk. Ha tudom, hogy mikor és mivel kell kihívást találni számukra, és mikor kell önbizalmukat erősíteni, akkor szinte biztos, hogy ki tudom hozni kollégáimból a maximumot.

Jó dolguk van a beosztottjaidnak?

Azt gondolom, hogy örömmel jönnek be reggel a munkahelyre… Az én szememben a szakmai elhivatottság a legnagyobb erény. Ha valakivel nem passzol a személyiségünk, de azt látom, hogy a munkában odateszi magát, akkor biztos, hogy ki fogunk jönni egymással. Nem az a lényeg, hogy minden este együtt menjünk sörözni, hanem az, hogy együtt olyat tudjunk alkotni, amire egymás nélkül nem lennénk képesek.

A gyermekeidet is ilyen következetesen tudod koordinálni?

Természetesen nem. (nevet) A gyereknevelés egy teljesen másfajta kihívás. Lehet, hogy nagyobb is... A családom a legfontosabb az életemben, úgyhogy ha róluk van szó, sokszor az érzelmeim döntenek észérvek helyett.